Hettita jogalkotás bírósági ítéletekben.
A hettiták állama az i.e. 15-14. században gazdag és erõs nagyhatalom volt. Most csak a belsõ életét szabályozó joggyakorlatról írok. Központi törvényhozói rendszerezés hiányában a jogalkotás bírói ítéletek formájában történt. A bírósági szokás keretei között döntöttek az életben elõforduló vitás, vagy bûngyanus esetekrõl. Mindez két táblán maradt fenn, ezek rendre 98 és 86 paragrafust tartalmaznak. Kiválasztottam néhány példát:
Az I. táblából:
1.§. Ha valaki egy férfit vagy asszonyt veszekedés közben megöl, vérdíjat fizet érte... (Megjegyzésem: nincs jog vérbosszúra, nincs szemet-szemért. A nemek egyenlõk. Más rabszolgájának megöléséért is vérdíj jár, csak kevesebb.)
A II. táblából:
25.§. Ha téglát bárki ellop, amennyit ellop, még egyszer annyit ad. (Megjegyzésem: ha rabszolga volt a tolvaj, ezt csonkítással, orr vagy fül levágásával is megtorolhatták. Ez hasonlított a kegyetlen egyiptomi büntetésekhez, de nem volt kötelezõ.)
58a.§. Ha a király ítéletével valaki szembeszáll, házát elpusztítják.
75.§. ...Ha egy ember leányával vétkezik, az halálos bûn.
76.§. ...Ha egy ember mostohaanyjával vétkezik, nem bûntett. Ha azonban apja még életben van, halálos bûn.
83.§. ...Ha egy férfi egy nõt a hegységben elkap, az a férfi vétke és meghal. Ha azonban a házban kapja el, az a nõ vétke....(Megjegyzésem: amiért nem kiabált a szomszédoknak.
Ha valakit egyéb téma érdekel, utána tudok keresni, hogy az is szerepel-e a táblákra írt tényállások között.)
A korszak jogalkotását egy nagy földrajzi területen négy jelentékeny hatalmi központ formálta: a hamita Egyiptom, az aziánus Sumer, az amorita Babilon és az indoeurópai nyelvű hettita birodalom. Az õsi civilizációknak ezeket az eredményeit az újonnan önállósuló fiatal népek, például a médek, perzsák, görögök igényeihez lehetett szabni. Gazdag joganyag állott rendelkezésre az ószövetségi törvények megfogalmazásához is, egyebek között.
A hettiták állama az i.e. 15-14. században gazdag és erõs nagyhatalom volt. Most csak a belsõ életét szabályozó joggyakorlatról írok. Központi törvényhozói rendszerezés hiányában a jogalkotás bírói ítéletek formájában történt. A bírósági szokás keretei között döntöttek az életben elõforduló vitás, vagy bûngyanus esetekrõl. Mindez két táblán maradt fenn, ezek rendre 98 és 86 paragrafust tartalmaznak. Kiválasztottam néhány példát:
Az I. táblából:
1.§. Ha valaki egy férfit vagy asszonyt veszekedés közben megöl, vérdíjat fizet érte... (Megjegyzésem: nincs jog vérbosszúra, nincs szemet-szemért. A nemek egyenlõk. Más rabszolgájának megöléséért is vérdíj jár, csak kevesebb.)
A II. táblából:
25.§. Ha téglát bárki ellop, amennyit ellop, még egyszer annyit ad. (Megjegyzésem: ha rabszolga volt a tolvaj, ezt csonkítással, orr vagy fül levágásával is megtorolhatták. Ez hasonlított a kegyetlen egyiptomi büntetésekhez, de nem volt kötelezõ.)
58a.§. Ha a király ítéletével valaki szembeszáll, házát elpusztítják.
75.§. ...Ha egy ember leányával vétkezik, az halálos bûn.
76.§. ...Ha egy ember mostohaanyjával vétkezik, nem bûntett. Ha azonban apja még életben van, halálos bûn.
83.§. ...Ha egy férfi egy nõt a hegységben elkap, az a férfi vétke és meghal. Ha azonban a házban kapja el, az a nõ vétke....(Megjegyzésem: amiért nem kiabált a szomszédoknak.
Ha valakit egyéb téma érdekel, utána tudok keresni, hogy az is szerepel-e a táblákra írt tényállások között.)
A korszak jogalkotását egy nagy földrajzi területen négy jelentékeny hatalmi központ formálta: a hamita Egyiptom, az aziánus Sumer, az amorita Babilon és az indoeurópai nyelvű hettita birodalom. Az õsi civilizációknak ezeket az eredményeit az újonnan önállósuló fiatal népek, például a médek, perzsák, görögök igényeihez lehetett szabni. Gazdag joganyag állott rendelkezésre az ószövetségi törvények megfogalmazásához is, egyebek között.
