Várszegi Asztrik és Benedictus Spinoza gondolatai
Várszegi Asztrik, Hajba
Ferenc kérdésére, a többi között ismerteti a kereszténység
megjelenésének társadalmi hátterét, az osztályok eltérõ helyzetét.
"...Természetesen volt középosztály és voltak rabszolgák is. Elsõ
olvasatban tehát nekik szól Jézus tanítása, az új rend meghirdetése: az
igazságot, igazságosságot megelõzi a jóság, mely újjáteremt,
helyreállítja a teremtés elveszített rendjét, biztonságát." (NSZ, 2006.
12.23.)
Ennek értelmében az igazság nem állítható be, úgy, mint egy abszolút, mindenek felett álló erkölcsi kritérium.
Spinoza a XVII. században egy másik témát fejteget: a jóságot az emberek jólétének elõmozdításán itéli meg, de az igazságnál az õ számára is van fontosabb. Mit tart az igéretek teljesítésérõl?
"...sem az ész, sem a szentírás nem tanítja, hogy valamely igéretet minden esetben meg kell tartani." "...Éppígy a legfõbb hatalom is köteles megszegni szavát, ha olyasvalamit igért másnak, amirõl utóbb az idõ vagy az ész kiderítette vagy látszólag kiderítette, hogy kárára van az alattvalók közös jólétének." (Politikai Tanulmány, III.17.§) Ez az állami élet céljából is következik: "ez ugyanis nem más, mint a béke és az élet biztonsága." (P.T., V. 2.§) Mindezt a mai hivatalosság is így vallja. A 17. századi bölcselõ írásából azonban ez az oldal is megkaphatja a magáét:
"A polgárok elõtt mindent titokban intézni, s mégis azt várni, hogy ne ítélkezzenek rólunk hamisan, s ne értelmezzenek mindent kedvezõtlenül, a legnagyobb oktalanság." (P.T. VII. 27. §)
Várszegi Asztrik fenti nyilatkozatával párhuzamosan interju jelent meg Schweitzer J. fõrabbival. Az utóbbit azért nem idézem, mert nem tartozik e bejegyzés tárgyához. A témához csak lazán kapcsolódik az is, hogy annak idején Spinozát az akkori hitközség kiátkozta. Mégis megemlítem, mint ahogyan a Galilei szenvedéseit okozó pápai önkényrõl is megemlékeztem. Mindkettõ a történelem része.
Ennek értelmében az igazság nem állítható be, úgy, mint egy abszolút, mindenek felett álló erkölcsi kritérium.
Spinoza a XVII. században egy másik témát fejteget: a jóságot az emberek jólétének elõmozdításán itéli meg, de az igazságnál az õ számára is van fontosabb. Mit tart az igéretek teljesítésérõl?
"...sem az ész, sem a szentírás nem tanítja, hogy valamely igéretet minden esetben meg kell tartani." "...Éppígy a legfõbb hatalom is köteles megszegni szavát, ha olyasvalamit igért másnak, amirõl utóbb az idõ vagy az ész kiderítette vagy látszólag kiderítette, hogy kárára van az alattvalók közös jólétének." (Politikai Tanulmány, III.17.§) Ez az állami élet céljából is következik: "ez ugyanis nem más, mint a béke és az élet biztonsága." (P.T., V. 2.§) Mindezt a mai hivatalosság is így vallja. A 17. századi bölcselõ írásából azonban ez az oldal is megkaphatja a magáét:
"A polgárok elõtt mindent titokban intézni, s mégis azt várni, hogy ne ítélkezzenek rólunk hamisan, s ne értelmezzenek mindent kedvezõtlenül, a legnagyobb oktalanság." (P.T. VII. 27. §)
Várszegi Asztrik fenti nyilatkozatával párhuzamosan interju jelent meg Schweitzer J. fõrabbival. Az utóbbit azért nem idézem, mert nem tartozik e bejegyzés tárgyához. A témához csak lazán kapcsolódik az is, hogy annak idején Spinozát az akkori hitközség kiátkozta. Mégis megemlítem, mint ahogyan a Galilei szenvedéseit okozó pápai önkényrõl is megemlékeztem. Mindkettõ a történelem része.
