ismeretvadász

A modern ember tizezer éveken át istenhit nélkül élt. A sorozat eddigi darabjai több féle szemszögbõl igyekeztek ábrázolni az ötvenezer éve Eurázsiába bevándorolt modern ember életmódját. Az utóbbihoz tartoznak a különféle, kollektívan megnyilvánuló érzelmi irányzatok, hiedelmek is. Ezek egy részét ma vallásnak nevezzük, de anakronizmus lenne korai õseink érzelemvilágát is ezzel a szóval illetni.

A modern õsvadász élete, legalábbis az elsõ harminc-negyvenezer évben, közvetlenül a természethez, az állatvilághoz kötõdött, a saját hordáján belül pedig a legnagyobb fokú egyenlõséget tartotta fenn. A természet viszontagságaitól sokkal kevésbé félt, mint az állatok. Egyrészt, hozzájuk hasonlóan, behúzódott a védett helyekre. Másrészt, kialakította a maga sajátos kulturális eszközeit a hideg és a csapadék elleni védelemre (tûz, sátor, ruha). Ez valóságos cselekvést követelt, amit magának kellett nyíltan elvégeznie és eredményüket nem várhatta elképzelt hatalmaktól, titkos szertartásoktól.

A vadász nagyonis földönjáró ember, teljesen reális cselekményeket végez. Kezdeti képzetei természetesek, szavai az érzékelõ szemléletet fejezik ki. Létéért küzd. Elvont fogalmakkal nem tud mit kezdeni. Nem kutatja, hogy miért létezik a préda, hanem megkeresi, üldözi és ha tudja, elejti. Eszébe sem jut, hogy hogyan keletkezett a világ. Nem értené meg, ha azt mondanák neki, hogy a világnak teremtõje van. Isteneket nem ismer, az istenhit sokkal késõbbi történeti termék. A vadász gondolkodik, de intellektusa nem ütközik szürreális kérdésekbe. Fel sem teszi, teheti õket. Megszokta, hogy felkel a nap, aztán lenyugszik és nem kérdezi, hogy kinek a parancsára.

Az õsvadász nem ismer társadalmi különbségeket. Nincs tulajdon, nincs gazdag és szegény, nincsenek urak. Az úr fogalma, (akié a hatalom és a dicsõség), ki sem alakult. A világ ura kifejezés sem lenne számára érthetõ. Magán a világon is csak a saját és a szomszédos vadászterületeket érti. Az "ember" megnevezés az õ számára a saját hordájának és a vele érintkezõ csoportoknak a tagjaira vonatkozik. Még a mai törzsi közösségekben is többnek a neve saját nyelvükön embert jelent.

A vadász élete nagyon nehéz, de szabadságát igen kevés mesterséges akadály korlátozza. Tehát kevés érzelmet kell elnyomnia, lefojtania, a tudattalanba zárnia. Ezeket is ki kell élnie, amire nagyon jó eszközei vannak: az ének, a tánc, a vadászat, a harci versengés, az élmények  továbbadása, majd egy magasabb fejlõdési fokon az ábrázoló tevékenység. Az õsvadásznak még nagyon hosszú ideig sem lehetõsége, sem szüksége nincs arra, hogy tudattalan feszültségeire a vallásos képzelet segítségével próbáljon megnyugvást találni. A késõbbi fejleményekrõl pedig késõbb kell számot adni.