Nõi divat. Az eurázsiai földrészen talált negyven nõi szoborból huszat a Bajkál tóhoz közeli õskõkori Burety és Malta településen ástak ki. Fajunk egyik fõ élõhelye volt a környék. Itt a nõk egy részét normális alakban és nem olyan vastag combokkal, mellel, hassal ábrázolták, mint másutt. Unikum, hogy több esetben az arcot is kidolgozták. Talán még fontosabb, hogy egyedül itt látható némelyiken ruha. Az utóbbi egy állati prémbõl varrt, szõrmével kifelé fordított kezeslábas volt, kapucnival. Így a hölgyek nagyjából úgy néztek ki, mint a mai eszkimó nõk. A hõmérséklet is olyan lehetett, mint a mai sarkköri vidékeken. A nõk a maguk díszítésére csontból készült karkötõket, frizura-abroncsokat és kígyót ábrázoló amuletteket hordtak.
Lakóház divat. Az ottaniak szinte "mamutokban laktak". Az utóbbi állat volt a vadászat egyik fõ célpontja. A lenyúzott mamutbõrökkel fedték be a sátrat. Cölöpjeit egy másik vadászott állat, a rénszarvas szarvaiból állították össze. A sátor alját kívülrõl hatalmas mamutkoponyák nyomták a földhöz, így óvták az erõs szél ellen. Másfél-két méteres mamut agyarakkal is megtámasztották. A sátorcsúcs magassága emeletnyi volt. Késõbb mindebbõl csak a körbe rakott koponyák maradtak meg. Amibõl azután némely ideológus valamilyen istenkultusz nyomát vélte felfedezni. De az ötvenezer éve Ázsiában lakó modern ember az elsõ negyvenezer évben fõképpen a létezés konkrét gondjaival és örömeivel foglalkozott. Gondolkodása még nem jutott el effajta fogalmakig.
Mindez a ábrázoló mûvészet divatos témáin is lemérhetõ. Ezek között,elõször is, mit látnánk mást, mint újra csak a mamutot, artisztikusan bevésve saját hatalmas agyarába. De szivesen rajzoltak kacsát és búvármadarat is. Különleges egy féllábon szendergõ lúd alakja. Az emberhez képest külsõ világból az állatokhoz fûzõdtek a fõ emóciók.
Az állatok vonulását követve jutott el a paleo-szibériai ember az amerikai földrészre, a mai Kínába és - ki tudja - talán Európába is.
