1859-ben jelent meg Schopenhauer fő művének végleges változata.
„A világ mint akarat és képzet” 1859-es harmadik kiadását a szerző maga rendezte sajtó alá. Számos bővítéssel és kiegészítéssel látta el, megadta a mesteri gondolati építmény befejezett művészi formáját. Műve fél évszázadon át uralta Európa szellemi életét. A legnagyobbak tanultak tőle. Magyarul is olyan nagyságok tolmácsolják szavait, mint Tandori Dezső és Tandori Ágnes, az antik szövegeket pedig Tar Ibolya.(Európa Könyvkiadó, 1991.)
A különc és mizantróp szerző az emberiség ötven legnagyobb filozófusa közé tartozik, de egyik bölcselőnek sem az alaprendszere maradandó, hanem gondolati építőkövei, blokkjai. Schopenhauer alaprendszere néhány sorban leírható.
Számomra a világ csak képzeteimben létezik, mondja a szerző. Képzeteim (Vorstellung, representation) azonban valamit képviselnek. Számukra a legközelebbi adottság a saját testem, de minden más is csak bennük észlelhető. Mi az a „valami”, amit felfogok, ami a kődarabban, a távoli csillagokban, a növényekben, az állatokban s az emberben közös? Az akarat, mondja ő és ezzel egy tisztán emberi, lelki mozzanatot tesz meg a világegyetem tulajdonságává. Erre azért van szüksége, mert ebbe fogódzkodva tud aztán visszajutni az emberélet legfontosabb problémáihoz. De ha akarat helyett energiát mondana, azt akár el is fogadhatnánk, mint a képzeteinken kívüli adottságok közös gyűjtőfogalmát. Erre utal, hogy az akaratot ő maga is mint sötét törekvést határozza meg. Az akaratnak, tehát a világnak nincs oka. Az ember a képzeteiben tudatára ébredhet a világot és benne a saját testét mozgató ösztönös akaratnak, egyéni akaratot állíthat szembe vele és le is győzheti..
Maradandó gondolati blokkjai, vagy alrendszerei: antropológia, mélylélektan (az ösztönéleti mozgatóerők felismerése) művészetelmélet, (különösen zeneelmélet és irodalomesztétika), zsenielmélet, vallástörténet, etika. Kritikailag továbbgondolta Platon és Kant filozófiáját. Elévülhetetlen érdeme, hogy belevitte a szellemi köztudatba a kelet-ázsiai bölcselet eredményeit. Magasrendű etikát keresett és talált az utóbbiban, csakúgy, mint egyes keresztény moralistáknál, miközben ateista volt, mert akaraton és képzeten kívül nem ismert el mást, tehát teremtő isteni hatalmat sem. Az ószövetségi felfogást és előírásokat elvetette. Néhány jelentős eretnek szerzőt népszerűsített. Embertársaink segítését elsőrendű morális értéknek tartotta. Megcáfolta, hogy az erkölcsiség a teista vallásos hit szinonimája. „ A papoknak az ilyen fogalomtévesztések üdvösek, és csak ezeknek következményeképpen jöhetett létre az olyan iszonyatos rémség, mint a fanatizmus...” (475.o.)
A testi, biológiai létezést középpontba állító bölcseletét és annak mások által művelt változatait életfilozófiának nevezik. Párhuzamosan fejlődött ki az egzisztencialista irányzattal, melynek Kirkegaard volt az őse.
Schopenhauer „akaratát” nem a ráció irányítja, ezért rendszerét irracionalistának is nevezik. Nem alaptalanul, de az is igaz, hogy valójában a mélytudat szerepére hívja fel a figyelmet. Másik jellemzője a pesszimista perspektíva, amit az emberiség az eltelt másfél évszázadban szorgosan igazolni igyekezett. Az egyén önmegváltását Buddha nyomdokait követve tanácsolja. Szerinte is lemondás révén szabadulhatunk meg a nyomortól, a szenvedéstől, a haláltól való félelemtől. Elméletének szépségét mások mellett Thomas Mann is elismerte, mondván, hogy humánus tiszteletet fejez ki az ember küldetésével szemben, amely minden mizantrópiáját felülírja.
Itt átveszem a Stanford-enciklopédia felsorolását a szerző szellemi hatását valamilyen formában átvevő és közvetítő alkotókról. Kire hatott a szépirodalomban: Charles Baudelaire, Samuel Beckett, Jorge Luis Borges, Jacob Burckhardt, Joseph Conrad, Thomas Mann, Guy de Maupassant, Robert Musil, Edgar Allan Poe, Marcel Proust, August Strindberg, Leo Tolstoy, Ivan Turgenev, Emile Zola, stb.
A filozófiában: Henri Bergson, Eduard von Hartmann, Friedrich Nietzsche. A zenében:Johannes Brahms, Antonín Dvorák, Gustav Mahler, Sergei Prokofiev, Nikolay Rimsky-Korsakoff, Arnold Schönberg, Richard Wagner.
A ösztönéleti mozgatók felismerésében sokat megsejtett a freudizmusból, irracionális tendenciáival megelőlegezte a dadaizmus és a szürrealizmust.
Magyar hatásainak feltérképezése külön jegyzetet igényel.
