ismeretvadász

Mózes az utolsó bronzkori törvényhozó volt.
Mózes átformálta a korabeli zsidók életviszonyait, melyekben addig még nem alakult ki a túlélésükhöz az új körülmények között szükséges törvényesség és gondolkodási rend. "Így hát, mivel a törvényhozó sem erõre, sem érvekre nem támaszkodhatik, ezért...másfajta tekintélyre kell hagyatkoznia, amely erõszak nélkül is magával ragad és rábeszélés nélkül is meggyõz. Nos hát, ez bírta rá minden idõben a nemzetek nagyjait, hogy az éghez folyamodjanak közbenjárásért, és az istenektõl származtassák bölcsességüket..." Ezzel érték el, hogy az emberek engedelmesen hordják a közüdv igáját, írja J-J.Rousseau, magyarul 1978-ban megjelent könyvében. (506-7 l.)

Mózesnek egy területhódításra készülõ nép közösségi szervezõdését kellett megalapoznia. Ráadásul olyan helyzetben, amikor a foglalásra kiszemelt körzetben több, magasabb kulturális szinvonalú, erõsebb és gazdagabb  populáció élt és  tisztelte a maga sok istenét. Ezek a népek állandóan háborúskodtak egymással. A honszerzés végrehajtásában elõnyt jelentett, ha a kánaáni területfoglalásra készülõ törzseket sikerül egységbe kovácsolni. Nem imádhatták a meghódítandó települések városi isteneit. Mózes tudtul adta, hogy neki megnyilatkozott egy felsõ hatalom, mely hajlandó szerzõdést kötni az õ népével. Ez az egyedülálló hatalom természetfeletti, tehát ember számára érthetetlen, titokzatos, ezért  is félelmetes. A csak õt tisztelõ, csak neki áldozó hívõket megsegíti, de féltékeny és  bosszúálló módon bünteti azokat, akik elfordulnak tõle. Az egységes isten eszméje fogadtatta el a törzsek összefogását és mózesi kormányzásuk kizárólagosságát. Az ezzel szembeszegülõket a vezéri kiséret és a megtért hívõk részérõl gyors és kíméletlen megtorlás sújtotta.

A pusztai vándorlás évtizedeiben felnövõ hadrafogható népességet ilyen módon lehetett rászoktatni a  katonai hódításhoz szükséges feltétlen parancskövetési magatartásra. A fiatalság nem is ismerte a régi, egyiptomi és folyamközi tapasztalatokat és úgy fogadta el a kultiváltabb életrendet, mint a kiválasztott nép számára újonnan elõírt isteni törvényeket.