Az ember háziasítása.
Törökországban sok újkőkori maradványt fedeztek fel. Hacilar, Norsuntepe, Kosk, Çayonü, Çatal-Höyük környékén már jó ideje gyüjtögették a vadon termő gabonafélék magvait. A szokásosnál nagyvonalúbb ábrázolás szerint az ú.n. termékeny félhold a hegyoldali lejtőket is magában foglalja:
Még a mezolit korban, legalább 10-11000 esztendeje kezdték ásóbottal mélyített gödrökbe vetni és szelektálva szaporítani a gabonamagvakat. Legkorábban Jerikó és Beidha környékén. A félhold keleti részén pedig a vadászott állati csordákhoz csatlakozva, azok állandó kísérőiként fokozatosan alkalmazni kezdték a tenyésztés elemeit. A gyengébbeket leölték, az életképeseket hagyták szaporodni. Ganzs Dareh, Ali Kosh telepeknek a kecske háziasításában időbeli elsőbbségük van. A termelő életmódra való áttérés nem a folyóvölgyekben, hanem a hegyoldalakon kezdődött. Végrehajtói többnyire egy bizonyos hosszúfejű antropológiai típusba tartoztak.
Hasonlóan a többi, fent említett településhez, ebben az életmódváltási periódusban fejlődött ki az egyik korai neolitikus központ, amelyben azonban nagyobb létszámú (legalább 5000, olykor 10000 fős) lakosság összpontosult: Çatal-Höyük. Eredetileg a Délre irányuló obszidián-kereskedelem egyik fontos szereplője volt, később pedig délről fogadott be nagy számú telepest.
Az Anatólia középpontjától délnyugatra, Konya közelében található helyszín légvonalban nincs messze Levantétól, a még korábbi ősi település, Jerikó körzetétől:
Körülbelül 6800 évvel időszámításunk előtt tartós telephelyet létesítettek. A vetések és az állatállomány védelme mellett ennek más okai is voltak. Megkezdődött az ember tartós háziasítása. Húsz fázisban építkeztek, mindegyik az előző fázis romjain alapult. 13 hektár kiterjedésű telepdomb (höyük, ugyanaz, ami az araboknál: tell) jött így létre. Habár sokezer ember élt itt, nem volt városi szervezettsége, struktúrája, irányítása. A “çatal” villát jelent, és a két irányban szétágazó romokat jelöli.
A déli településrészt a kutatók védőtetővel látták el:
A négyszögletes házak szorosan egymás mellett állottak, de mindegyik külön fallal épült. Utcák, kapuk, ablakok nem voltak. A háztetőn volt a bejárat, ahonnan létrán kellett lemászni a lakótérbe. Modern rekonstrukciója:
Ebben külön rekesz szolgált a halottaknak, akiket előzőleg sziklákra tettek, hogy a keselyük letisztítsák a csontvázat. A koponyákat gipsszel vonták be és az élőhöz hasonlatosra igyekeztek festeni. Némelyik házban húsz csontváz is volt.
A házakba 30-40 cm. magas padkákat is beépítettek fekvés céljára. Az élelmet elkülönített helyen tartották.Tároló gödrök:
A házakban volt egy-egy nagyobb reprezentatív helyiség, amelynek falait szépen kifestették és hasonlóan díszítették, mint a barlangok falait. Időben sem voltak még messze a barlangrajzok korától. Az itteniek megélhetésében még nagy szerepet játszott a vadászat. A hím állatok és azok szarvai férfias, termékenységi szimbólumok is lehettek. Nagy szerep jutott a bikák gipsszel bevont és kifestett koponyáinak, a bucrániumoknak.
Mindez az őstulokra összpontosuló vadászatot és kezdetleges tenyésztését mutatja. A bika a jóval később kialakult legtöbb ókori teista vallás:az óind, sumér, védikus, zoroasztrikus, görög hitvilág egyik fő jelképe lett.
A bikák mellett kosfejek is láthatók, valamint női kebelpárok szobrai. A házanként elkülönült plasztikus emlékek a kultuszok családi jellegéről tanuskodnak. Az elhalt rokonokra is emlékeztettek és a vadász-szerencsét is ki akarták velük érdemelni. A fali képek egy része fej nélküli halottakat ábrázol, akiknek a húsából keselyük lakmároznak. Nem tekinthetők a mai értelemben vett vallási szimbólumoknak. Termékenység-istennőt viszont tiszteltek.
Közös áldozóhely, templom, papság ebben az időben nem létezett. Közös istenkultusz esetén viszont léteznie kellett volna.
Unikumnak számít a város egykorú helyszínrajza, "térképe":
A falak a képzőművészet egyéb alkotásait is megőrizték. Bika, szarvas, emberek:
Még egy műtárgy:
A közeli Konya szomszédságában is hasonló romok láthatók:
Mutatóba egy freskó ugyanonnan:
Ezeknek a településeknek a lakói már előbbre jutottak a termelésre való áttérésben, mint akik azok, akik ezt korábban kezdték az észak-mezopotámiai hegyoldalakon és a Zagrosz lejtőin.
A képek forrása a Wikipédia.
*
A statisztika szerint ennek a bejegyzésnek a nézettsége az alábbi volt:
2006-12-21 |
1134 |