Honnan erednek az indoeurópai nyelvek?
1. A jégkori Európában i.e. 23000 és 10000 között három nyelvi zóna
volt. A nagyállat-vadászok egy mainál jóval kiterjedtebb északi
területen a finn-ugor nyelveket használták, nyugaton pedig az ibért és
a baszkot. A harmadik zónában, fõképpen a Kárpátok-Alpok
vonalától dél és kelet felé lakó népesség körében, akik kisállatokra
vadásztak, nyelvcsaládba nem sorolható heterogén nyelvek százai
léteztek. A jégtakarók eltünése és ezzel a nagyvadak megfogyatkozása
gazdaságilag korlátozta az elsõ két zóna életlehetõségeit.
2. Körülbelül 12000 éve Anatóliában és a szomszédos vidékeken, melyeket
régebben a termékeny félholdnak neveztek, aziánus nyelvû csoportok
meghonosították az élelemtermelõ gazdálkodást. Itt egy késõbb
megjelenõ populáció verbális érintkezési eszköze az indoeurópai (IE)
nyelv õsének az elõdje volt. (ppie= prae-proto IE.) Közülük kerültek ki
azok a telepesek, akik mintegy hétezer évvel ezelõtt Anatóliából az
élelemtermelést átterjesztették a Balkánra, és ez nem sokkal késõbb a
Kárpátok környékén is megjelent. Az anatóliai területen maradottak
egyik csoportja fejlesztette ki a hettita nyelvet, egy másik csoport
pedig, keletre, a Kaukázusba húzódva, az örményt. Minden nyelvre
érvényes, hogy hordozóik (akiknek "anyanyelve") mindig változatos és
vegyes genetikai összetételû lakossági csoportok, közösségek. A
nyelvbõl nem lehet a genetikai származásra következtetni.
3. Az európai földrészre költözõk magukkal hozták tudásukat, a
vetõmagokat, az állatokat és a nyelvet. Az õsi, proto- IE, vagyis a PIE
a Balkánon bontakozott ki igazán. Mivel háziállatok húsát és
tejet fogyasztottak, népességük hamar meghaladta a környezõ vadászokét.
Az ilyen diétára való áttérés nagyságrenddel növeli a létszámot. A
lakosság a többieknél gyorsabb szaporodás erejénél fogva, vándorlás
nélkül is egyre nagyobb területet foglalt el. A harmadik zóna
törzsei fokozatosan átvették az új életmódot és vele az IE õsnyelvet,
mely a régebbi helyi nyelvjárásokkal fûszerezett, módosított formában a
teuton (germán), görög, szláv, balti, kelta, stb. nyelvek alapja lett.
Kultúra átadásáról van szó és nem arról, hogy valamilyen õsnép
hódította volna meg a kontinenst. Mint földmívesek ritkán és lassan
változtatták letelepülésük helyét, kultúrájuk viszont évi 1.3 km.-es
átlagsebeséggel szétterjedt és két évezred alatt már uralta Európát. A harmadik zóna
régi, heterogén nyelvei kihaltak. (A másik két európai zónából északon
a finn-ugor, nyugaton a baszk, keleten bizonyos kaukázusi nyelvek
maradtak fenn kisebb területen.)
4. Az IE nyelvek Eurázsia keleti vidékei felé is elterjedtek. Ebben a
blogban már szó volt a tokhárról. A középázsiai térségben is
számottevõk voltak az IE nyelvek, köztük az Avesztáé és a szkíta. Ennek
a térségnek a gazdasági vívmányai összehasonlíthatók a Folyamköz
eredményeivel. A kölcsönös kulturális érintkezés ténye és hatása is
vitán felüli. (Pozitív hatás a termékek és ismeretek cseréje, negatív
hatás a gyakori "Turán-Irán" háború és egyéb öldöklés). Többek
felfogása szerint az indoirániak és az indoárják is átvétel útján
sajátították el a nyelveiket. Tehát nem valamely Nyugat-európából ide
emigrált népcsoport volt azok hordozója. Keleten, Eurázsia északi
felében nem az IE, hanem a török és a mongol nyelvek domináltak.
5. A Balkán, részben pedig a kárpáti környék az élelemtermelés
meghonosítása után gyorsan fejlõdött. Gazdag ásványi kincsei kedveztek
az ipari tevékenységnek. Részben az anatóliai és folyamközi
civilizációk ösztönzésére, részben a térség saját invenciója folytán a
szellemi kultúra is kibontakozott. Nem zárható ki, hogy az írás itteni
kialakulása és használata önálló módon ment végbe, majdnem egyidejüleg
a folyamközivel. A balkáni IE mûveltség a Kárpátokkal kelet felõl
szomszédos körzetekben is éreztette hatását. A fentiekkel ellentétes
felfogás szerint viszont a PIE (õsi IE) nyelv éppen a kurgánokban
bõvelkedõ ukrán-délorosz sztyeppéken fejlõdött ki és ebbõl képzõdtek
azután a ma ismert európai nyelvek. Az utóbbi nézet a szakemberek
körében kisebbségi, vagy egyéni álláspontnak számít. A gazdag délorosz,
jenyiszeji, bajkáli, minuszinszki lelõhelyek további kutatásának
fontosságát ez nem csökkenti.
(Ha valaki a témával részletesebben is foglalkozni kíván,
érdemesnek tarthatja, hogy a következõ neveket keresse:
J.P.Mallory, C.Renfrew, M.Gimbutas, K.Wiik, T.V. Gamkrelidze, I.M.
Dyakonov, D.Pontikos.)
Indoeurópai eredet
2007.11.03. 08:15 Italo Romano
Szólj hozzá!
Címkék: asszociációk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ismeretvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr55048208
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
