ismeretvadász

Erőteljes városi civilizáció.

A "Honnan jövünk?" sorozat ezen a ponton elhagyja az őstörténetet, mert az alábbiakról már történelmi feljegyzések szólnak. Alkalmanként még visszalátogatunk a történelem előtti időkbe. Itt most elegendő az új korszak  kezdetének rövid áttekintése.

Az obeidi előzményeket tovább fejlesztve, a sumerok erőteljes városi civilizációt hoztak létre Urukban. A negyedik évezred közepe táján bekövetkezett klímaváltozás (tartós szárazság) új létfenntartási módot követelt. Addig a csatornáknak  a mocsarak lecsapolásában, az árvizek  megfékezésében volt jelentősebb szerepük. Sokkal fejlettebb és szerteágazóbb rendszert igényelt a főképpen  öntözéses gazdálkodásra való áttérés. Ez azonban nagyságrendileg több agrárterméket eredményezett és addig elképzelhetetlen mértékben növelte az anyagi gazdagságot. Használták a kereket. Ökörrel vagy szamárral vont szekereik és folyami hajóik messze földre eljutottak. Sumer gazdagságának egyik döntő összetevője a távolsági kereskedelem volt. A legtöbb nyersanyagot külföldről szerezték be. Korongoló fazekasságuk tömegtermékeit széles körben keresték és használták. Szakosodott fazekas, fémműves és kereskedő réteg választódott ki. Kerámián kívül ezüstből is edényeket  formáztak.  Megjelentek náluk a rézeszközök és -ékszerek. Aranyműveseik ma is csodált ékszereket készítettek.

Uruk (Warka) romjainak részlete: 

Urukban, amint a többi nagyobb településen is városállam  jött létre.  A régebbi őstársadalom helyett új gazdasági-társadalmi struktúra épült ki és  lett meghatározó. A továbbra is egyénileg folytatott, de magasabb színvonalú és eredményességű gazdálkodás hatalmas többletével a lakosság uralkodó rétege rendelkezett.  A többieknek is részt kellett venniük a központosított közmunkákban, termelésük egy hányadát pedig az adószedőknek átadniuk. Csak kisebb szerepe volt a rabszolgák munkájának. Nem rabszolgarendszer, hanem beszedő-újraelosztó gazdasági  alakulat jött létre. A szabályozást mélyen differenciált beosztású funkcionáriusok végezték. Hivatalosan szabályozott, majdhogynem rendies rétegződésük fokozta az egyébként kialakult vagyoni különbségeket. A földközösségek fokozódó mértékben alkalmaztak bérmunkásokat a csatornázáshoz, öntözéshez. A közösség intézménye lassanként valamely isten nevében működő templomgazdasággá alakult, a bérmunkások is ennek dolgoztak.

Az i.e. negyedik évezred közepén a sumer etnikum kultúrája uralta a térséget. A  további versengő városállamok közül  a vallásközpont Eridu, Ur, Kis, Lagas, Umma, Isin, larsa,  egymást váltva tett szert dominanciára.  Kormányzásukban  egységes társadalmi szervezetként  működött a közmunkák szervezése, a politikai irányítás, az istenkultusz gyakorlása, az életmód szabályozása és a központosított termék begyűjtése a zömmel továbbra is önálló gazdálkodóktól. Az egységen belül elkülönült a papi funkciót gyakorló, továbbá az adószedéssel foglalkozó hivatalnokréteg. A legfontosabb, hogy a templomgazdaság könyvelési szükségleteire létrehozták  az írást. Az ékírást megelőző logográfikus (szójelekből álló) scriptumok:

Ezekből körülbelül az i.e. harmadik évezred elejéig kifejlődött az ékírás.

Pecsétek, hengerpecsétek is tartalmazták.  Az első dokumentumok adószedésről szóltak. Az előkelők csoportja irányította az egész szervezetet. Csak idő kérdése volt, hogy megörökítsék uralmi helyzetüket. Támogatásukkal a helyi vezető, az enszi, vagy a pateszi (papkirály)  ragadta magához a  fejedelmi funkciót. A világon az első ismert monarchia jött így létre. Később dinasztiák vezetői, lugalok uralkodtak. Államaik történetéről nem számolok be, az a tankönyvekben megtalálható.

Az ú.n. Jemdet Nassr (lelőhelyről elnevezett, 3100-2900) periódusban, a sumer kultúra termékei már távoli vidékekre is eljutottak. A városállam félezer évvel az egyiptomi piramisok előtt hatalmas  templomi építményeket, zikkurátokat emelt. 

Anu zikkurátjának alapjai:

Innana temploma:

Ehhez hasonló volt a később épült és még  később elhíresült babiloni torony is, amelyet már különböző helyekről összegyűjtött munkások emeltek. Ők különböző nyelveken beszéltek és így alig, vagy nehezen értették egymás szavát. Az egyik legkorábbi az eridui  zikkurat volt. Ennek 19-ik ásatási rétegében egy kisebb homokdombot a rá épült templomocska tanúsága szerint EDIN-nek neveztek, ami sumer nyelven a várostól még érintetlen természeti környezetet jelenti. Ez volt a bibliai édenkert eredeti fogalma.

A zikkuratok nem síremlékek voltak. Az államapparátus papi vezetőinek és hivatalnokainak székhelyét is tartalmazták. A készletgyűjtő raktárak és a távolsági kereskedelem állomásai ugyancsak ide csatolódtak. A vezércsoport azonban különösen fontosnak tartotta az építmények szimbolikus jelentését. Bennük messziről is látható módon azt fejezték ki. hogy az egyén alárendelődik az államnak, mely minden közösségi funkciót központilag szabályoz. Tiszteletet, alávetettséget, alázatot követelt és a négy évezreden át domináló tekintélyuralmi rendszerek prototípusa lett.

A gyengébb formában már valamivel korábban kialakult fides (istenhit) itt nagyon erőteljes confessio (vallás) gyakorlásába torkollott. A sumer istenekről a következő (32.), Inannának szentelt rész számol be. A szervezett, intézményesült vallás eleve politikai szerepet is játszott, mint később mindenütt másutt is. Csak itt ezt nem próbálták leplezni. A templom tetején időnként a kornak és szokásoknak megfelelő áldozatokat mutattak be.  Az utóbbiak egy része a korai időkben archaikus szaporodási szertartás volt, amikor a pap és a papnő nyilvános nemzési aktussal hódolt a termékenységi isteneknek és ezzel igyekezett odahatni, hogy a környező természet is kövesse. A papkirály, mint macsó vezérhím járt elől a jó példával. Papkirály ábrázolása lehet:

 A sumer kultúra, benne a templomépítészet, tovább finomodott Ur városában:

Rekonstrukció:

A zikkurat lépcsője:

A sumer kultúra nemcsak magát a monarchista, dinasztikus és teokratikus államot hozta létre, hanem az állam velejáróját,  a háborút is. A kultúra, a szépség kedvelése itt sem  foglalta magába az emberélet kímélését. A fejedelmek temetése emberáldozattal járt, amiről tömeges sírlelet tanúskodik. Emberölés régebben is folyt, de a politikai egységek közötti szervezett öldöklést itt kezdték gyakorolni. A városállamok gyakran hadakoztak, először a vízmegosztás, majd ennek nyomán területi hódítások végett. A sumer civilizáció félezer évvel megelőzte az egyiptomit, amely viszont könnyebben egységesült, mert az áradás egyenlő vízellátást és termékeny iszapot hozott az egyes településeknek. A birodalomépítés a fentiek miatt a sumereknél később következett be.

Lőszerek, ékszerek, pecsétek:

A képbetét felső részén kiégetett agyagból formázott parittya-lövedékek láthatók. Középen obszidiánból formázott ékszerek. Alul a korai időszakban alkalmazott pecsétek.

Nincs helyem arra, hogy bemutassam a sumer művészet kiemelkedő alkotásait. Az alábbit is mint a jellemző történeti állapotok tárgyi bizonyítékát másolom ide. A négy és félezer éves Uri Standard (első oldala):

Jól látható a megszokottá vált kerékhasználat, de az is, ahogyan a királyi harci szekerek átgázolnak a legyőzötteken (alul). A magas kultúra együtt járt az uralkodó hatalom embertelenségével.